JÉGMADÁR
Biológiai kételyek
1./ A jégmadár nem eszik elpusztult táplálékot, pláne akkor, amikor hemzseg az élet a vízben! Nem véletlen, hogy a fiókanevelés időszaka erre az időre esik amikor kishalban, rovarban és egyéb zsákmányállatban bővelkedik a Tisza, ráadásul milliószám rajzanak a könnyű zsákmányt ígérő tiszavirágok.
2./ A fejtartás hiteltelen, a jégmadár repülés és zsákmányra tartás közben mindig (!) előre tartott fejjel repül!
(6-7. kép)
A madarak (és egyéb gerincesek) zsákmányolását a térlátásuk segíti, ezért mindkét szemükkel egyidejűleg nézik a zsákmányt (még a kaméleon is…) amikor a zsákmányra csapnak! A képen látható módon, (fél szemmel) nem érvényesül a térlátásuk, nem tudják a távolságot és a pontos helyzetet felmérni, ami a pontos támadás alapkövetelménye!
3./ Természetellenes szárnytartás. A valóságban a zsákmányszerzéshez felgyorsított testet a madár összehúzott szárnyakkal kormányozza, s a lendület és stabilitás megtartása érdekében a becsapás végén a testéhez szorítja.
(8-9. kép)
A jégmadár a vízfelszínről sem tud úgy zsákmányolni, hogy ne csapjon bele a vízbe. Csak a zsákmány megragadásakor a vízfelszín alatt nyitja ki teljesen a szárnyakat, fékez, majd erőteljes szárnycsapásokkal emeli a vízfelszín fölé a testét. Csak ebben a rendkívül nagy energiát igénylő helyzetben fordítja ki a szárnyait a címlapképen látható pozitúrába, téve azt úgy, hogy a szárnyak külső oldala vagy csúcsa akár össze is ér!
Normális, egyenesvonalú repülés esetén a jégmadár sosem emeli fel ennyire a szárnyait!
A kép alapján elképzelhetetlen, hogy a madár miként közelítette meg a vízfelszínt, ui. a szárnyának a hossza lényegesen nagyobb, mint a madár teste és a vízfelszín között lévő távolság (A vizsgált képen a csőr hegye 4 cm-re van a vízfelszín felett. A farok a rekonstrukció szerint 2 cm-re!), azaz a szárny az előző lefelé csapásnál belevert volna a vízbe. Ennek nyoma sincs, se vízcsepp, se hullámok! Ez azért érdekes mert a gerinc vonala eltér a vízszintestől és így a víz felszíne felől kéne érkeznie. Onnan viszont nem jöhet, mert a vízen nincs nyoma ennek!
Megjegyezzük, hogy a jégmadarunk (Alcedo atthis) igen specializált faj a jégmadarak evolúciós rendszerében, amely kizárólag beülőhelyről bukórepüléssel, vagy szitálásból alámerüléssel szerzi meg zsákmányát. A vízfelszínhez ilyen közel képtelen szitálni, de ha megtehetné is, az örvénylő légmozgást a vízfelszín azonnal jelezné.
A jégmadár a tudományos adatok, valamint méréseink és megfigyeléseink szerint átlagosan 14-18 cm magasságban repül a vízfelszínt követve általában 35-55 km/h sebességgel. Ennél kisebb sebessége csak landoláskor van, különben a tömege és a szárnyfelületének aránytalanságai miatt egyszerűen lezuhanna. Szárnycsapásai normális -nem zsákmányoló, hanem csupán helyváltoztató- repülése közben is minden esetben apró hullámokat, rezgéseket gerjesztenek a vízfelszínen. Ennek okozója a madár előtt torlódó levegő, illetve az így keltett lökéshullám. A képen ennek sincs nyoma!
Amennyiben a madár felülről vagy rézsút érkezett volna, akkor a képen már jócskán behúzott szárnyakkal, fejjel előre kellene a zsákmányra tartania.
 
|
kérjük írja meg véleményét!